Az 1959-es november 26-án szűcsi, harmincegy halálos áldozattal járó bányász szerencsétlenségre emlékeztek. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt Szűcsi X. aknájának + 146-os szinti 4-es szállítóvágatán 1959. november 25-ről 26-ára virradó éjszaka bányatűz keletkezett, melynek következtében a bányába telepített 175 dolgozó közül 31 életét vesztette.
Hosszú évek hagyománya, hogy a szűcsi katolikus templomban november 26-an kegyeleti szentmisét tartanak az 1959-es üzemi baleset áldozataira emlékezve. A szentmise ma délelőtt 9 órakor kezdődött, majd a koszorúzás és ünnepi megemlékezés a templomkertben lévő kopjafánál folytatódott. A misét Hubay József Bertalan c. esperes c. kanonok celebrálta. Az egész helyi közösséget mélyen megrendítő tragédia felidézése után a környékbeli polgármesterek, bányász szakszervezetek, helyi szervezetek, civilek képviselői is megjelentek, akik elhelyezték koszorúikat a kopjafánál. A Művelődési Házban állófogadással zárult az ünnepi megemlékezés.
A harmincegy hősi halott bányász tiszteletére tartott kegyeleti megemlékezésen Berta István Szűcsi Község polgármestere osztotta meg ünnepi gondolatait az emlékezőkkel és gyászolókkal, azt hangoztatva, hogy a bányászok szerte a világban meghatározzák egy-egy település képét, sorsát és kultúráját. A településvezető beszédében arról szólt, hogy a magyarországi bányászat története egyidős a honfoglalással. Hosszú évszázadokon át a föld kincseinek kiaknázásán és hasznosításán kívül nem volt más ipari tevékenység. Mint mondta: a Mátra hegység lábainál elhelyezkedő települések gazdaságát híres mezőgazdasági kultúrája mellett a hatalmas mennyiségű ásványkincs biztosítja, többek között lignit formájában. Kiemelte: a Szűcsi község déli határában lévő dombok keleti részén 1938-ban kezdődött a bányászat, a X-es és XI-es akna telepítésével.
„Nagyon sok családnak nyújtott megélhetést és a gazdaságnak fejlődést, azonban nehéz körülmények között, kezdetleges biztonsági feltételek mellett végezték áldozatos munkájukat”- jegyezte meg, szerinte jelenleg a bányászat – ahogy több más ilyen tradíciókkal rendelkező településeken sem -nincs jelen a mindennapokban. Éppen ezért, tette hozzá, a bányászok halála sem volt hiábavaló, hiszen ők életükkel és tragédiájukkal is tovább erősítették a közösséget, az együvé tartozást, a hagyományokat.
Az üzemi balesetre emlékezve Berta István szólt arról, hogy 56 évvel ezelőtt az ország közvéleménye megrendülten értesült a tragikus hírről: 31 bányászunk hősi halált halt a termelőmunka frontján a Mátra vidéki szénbányák szűcsi X-es aknájában. -Munkájuk közben érte őket a bányahalál, kezükből kihullott a szerszám, bányászlámpájuk örökre kialudt. Nap, mint nap küzdöttek a föld mélyében a természet erőivel- mondta el.
A polgármester gondolatait végül versel zárta:
„Nem múlnak el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség,
Emlékük, mint lámpafény az estben
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegét, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren…”
Az ünnepi megemlékezés és a templomkertben lévő kopjafánál koszorúzott:
Bóna Róbert -Mátrai Erőmű Zrt. Bánya igazgatója,
Maksa Mátyás -Ecséd Község polgármestere,
Juhász István -Apc polgármestere,
Bódi János elnök -ecsédi Nyugdíjas Bányász Szakszervezet,
Balogh Sándorné -Gyöngyöspata Város képviseletében,
Udvari Gábor titkár -Apci Nyugdíjas Bányász Szakszervezet,
Rab Ferenc a elnök – Bánya energia –és ipari dolgozók Szakszervezeti Szövetség,
Gámori István a Bányamunkás főszerkesztője,
Sasné Bercsényi Erika titkár -szűcsi Nyugdíjas Bányász Szakszervezet,
Turák András elnök -rószaszentmártoni Nyugdíjas Bányász Szakszervezet ,
Koczka István titkár -a rószaszentmártoni Nyugdíjas Bányász Szakszervezet,
Oláh József titkár -petőfibányai Nyugdíjas Bányász Szakszervezet,
Kalcsó Jánosné elnökhelyettes és Szalai Károlyné vezetőségi tag a
Szűcsi Évgyűrűk Nyugdíjas Kulturális Egyesület nevében,
Csorbáné Sváb-Kovács Eszter elnök asszony a Szűcsi Népművészeti Egyesület képviseletében.
Hősök (egy bányász emlékezete)
Zúgnak a harangok, szólnak a szirénák
A környék lakóit álmából riasztják.
Riadó! Riadó! Tűz van a bányában
Száztíz ember rekedt a Tízes aknában.
Gyorsan terjed híre a katasztrófának,
Példáját vívta ki az összefogásnak.
Távoli bányákból bányamentők jöttek
Segítséget hozva a helybelieknek.
A főhatóságok még éjjel érkeztek
Megismerni helyben a történéseket.
Gyorsan intézkedett telefonhívásra,
A gyors és szakszerű cselekedet kellett,
Hogy a katasztrófa még súlyosabb nem lett.
Előbb az élőket kellett kimenteni,
Majd a halottakat lehet számba venni.
Szomorú reggelre ébredt fel a telep,
Harmincegy hős bányász az éjjel elesett.
A hír hallatára az ország rendült meg
De még külföldről is szóltak részvétek.
Áldozatok:
Balázs Sándor
Bálint Edömér
Belkovics Gergely
Berki Elemér
Bolla István
Deák András
Fáczán Ferenc
Fáczán Sándor
Fáczán Sándor
Filcsik Mihály
Geczki László
Gergely János
Jancstó József
Kalcsó József
Kaszás István
Koczka István
Koczka János
Koczka János
Leopold József
Nagy Antal
Nagy János
Oláh Gyula
Papp Imre
Pásztor László
Pintér Mihály
Somogyi József
Szalai István
Trombitás András
Trombitás László
Varga Mihály
Zeke István